7. D az iskolánál

Nyár vége volt, szeles, és hideg,

Az évnyitón az osztály didereg.

Elmúlt a szünidő, az sose szép,

Rágondolni még ma is szörnyűség.

7. D az iskolánál, berezelt az évnyitónál,

Éppen hogy csak dalolta a nemzet Himnuszát.

7. D, ki úgy megszeppent, az ünnepségen meg se pisszent,

Megijedtünk, mint egy kisdiák.

A Kati néninek minden praktikus,

A hatványozás nálunk drasztikus

A gyorsulás is megvolt, nyugalom,

Feledni a képletét nem akarom.

Ki áll a katedránál, keményebb a vídiánál,

Jaj, de szépen mondta el a relativitást!

Kati néni hegyre mászik, jövőre már falra mászik,

Keresni fog másik hivatást.

Gyógytornára járunk elegen,

Hogy a hátunk görbe ne legyen.

Megvizsgált az iskolaorvos,

Hanyag tartás innentől TILOS!

Slemmer, a tejesember, Neki szólni senki nem mer,

Egy hajtásra kiitta a napi adagját.

A Cserhátban jókat eszünk, kicsit híg a mi levesünk,

Főzhetnének kicsit jobb kaját!

A Csipetkén nyerni mi fogunk!

Pedig nincs is bölcsesség fogunk.

Nem is lesz! – Üvöltik a nagyok,

Lehetnek még ebből nagy bajok!

7. D az iskolánál, nem fél majd az évzárónál,

Össze-vissza dalolja a nemzet Himnuszát

7. D már szeppenetlen, az ünnepségen meg eszetlen,

Csibészek ők, mint egy nagydiák.

Írták: Biermann Áron, Maróti Béla, és a szüleik